Tavaly a 30-as távján indultunk ennek a túrának, ami meglehetősen izgalmasra sikeredett a végére. Legalább 5-6 km-rel hosszabb volt a táv a megadottnál, a szintrol nem is beszélve, így végül vagy 2 órával többet mentünk a szintidonél. De a bakonyi szurdokvölgyek látványa mindenért kárpótolt minket, így idén újra elindultunk, igaz, immár egy rövidebb, 20 kilométeres távon. Az internetes túranaptárban 22,69 km volt megadva távként, ami végül 24,4-re növekedett, mire a kezünkbe vettük a rajtban kapott útvonalleírást. Úgy látszik a távméréssel még ebben az évben is gondjaik vannak a szervezoségnek.

A tavalyi túráról emlékezetes maradt még a boséges szolgáltatás, 2x zsíroskenyér, 2 x tea, pogácsa a célban, ami az indulás elott úgy tunt, hogy idén is megmarad, hiszen a naptárban szinte minden létezo szolgáltatás jelezve volt (ital, szendvics, édesség, gyümölcs, meglepetés). Ennek megfeleloen számítottunk az út során a jóleső zsíroskenyerekre és meleg teákra.

Még egy érdekessége az eseménynek, hogy a tavalyi október végi időponthoz képest egy hónappal előrébb hozták. Az időjáráson ez nem látszott, az kb. a november elejinek felelt meg.

Zircen az apátság elotti autóbusz állomás (már van egy új buszpályaudvar a vasútállomás mellett is) várótermében volt a rajt, csakúgy, mint elozo évben, onnan indultunk el nem sokkal 9h után. Mint említettem az idojárás barátságtalanabb arcát mutatta, lógott az eso lába, eros szél fújt, és meglehetosen hideg, úgy 10C fok körüli volt a homérséklet, ennek köszönhetoen nem is voltak sokan a rajtnál, illetve az egész túra során.

Sajnos a túra eleje egy hosszú, unalmas szakasszal indul, amikor észak felé el kell hagyni Zircet, és mielott beérünk a Cuha-völgyébe. Ezen a szakaszon különösen érzékenyen érintett az idojárás elorehaladott állapota, a nyitott, szélnek kitett részen nagyon rossz volt a pont szembe fújó, eros és hideg északi szélben gyalogolni elore. Aztán beértünk a fák, bokrok közé a völgybe és onnantól kezdve szélárnyékban mehettünk, csak a hegy teteje felol hallhattuk a zúgást. Az elso ellenorzo pont Porva-Csesznek vasútállomásnál volt, jó messze, a papír szerint 8,5 km-re a rajttól. Bár szerintem kissé feleslegesen, mivel rövidebb útvonal úgysincs Zirc és Vinye között. Lehet, hogy a hosszú táv miatt került, be, hogy megtörje a monoton gyaloglást, de ez esetben az elso 8,5 km-re is be lehetett volna építeni egyet.

Idáig egy patakátkelést kellett végrehajtanunk, ahol megállapíthattuk, hogy meglehetosen sok a víz a Cuhában, gondolom a hét eleji sok csapadéknak köszönhetően. Idonként gyengén szemerkélt az eső, de a gyaloglásnak hála már nem fáztunk.

Az E.P. után következett a Cuha leghíresebb szurdoka, ahol a gyalogos útvonal mellett kiépítették a Veszprém-Győr közötti vasútvonal pályáját is, látványos elemekkel, hidakkal, viaduktokkal, alagutakkal. Hatalmas sziklák, kövek, kisebb zúgók voltak mindenfelé, a patak pedig kanyargott az út mentén többször keresztezve azt, négyszer-ötször kellett átgázolnunk rajta. A Vinye előtti utolsó átkelésnél volt egy gyalogos híd is, itt már ezt választottuk az átkeléshez.

A vinyei pont idén is a Vinye.hu büfében volt, azzal a különbséggel, hogy míg tavaly kint ült a pontor, idén bent. Valamint idén csak teát és egy kis Sportszeletet kaptunk, míg elozo évben volt zsíroskenyér is. Itt ért az elso csalódás, már nagyon rá voltunk készülve a zsíroskenyérre. Végül 50 Ft-ért vásároltunk egyet, és a gyűjteményünkbe botcímkét is.

A következo változás az útvonalban volt: idén nem vissza kellett menni a büfébol a Cuha felé, hanem tovább, át a vasúton majd jobbra. Végül a Pakuts-pihenonél csatlakoztunk az elozo évi útvonalba vissza. Innen kezdodött az Alsó-Cuha szurdok, ami szerintem a híres Cuha-szurdoknál sokkal izgalmasabb, vadregényesebb és inkább van szurdok jellege. Itt helyenként a közlekedés is nehéz volt, a keskeny ösvényen, újra át meg át a patakon, néha meredeken a völgyoldalban.

Az egyik ilyen nehéz szakaszon, mikor épp fel kellett mászni meredeken, az egyik fa tövénél egy lyukból jöttünkre több darázs is kivágtatott támadólag, szerencsére a nadrágom elég vastag volt, a fejem körül meg el tudtam hessegetni oket, így nem csíptek meg, és megúsztuk a kalandot. A szurdok után jött az utolsó E.P. (számunkra) majd kiértünk a Bakonyszentlászló-Bakonyszentkirály muútra, ahol hosszú kilométereket kellett még gyalogolni. Ez az aszfaltos szakasz, az Alsó-Cuha-szurdoktól Csesznekig a legfárasztóbb, legunalmasabb része a túrának, itt már nagyon elegünk volt, vártuk a célt, és ott a zsíroskenyeret meg a teát.

Sajnos a zsíroskenyér a célban is elmaradt, ellenben teát kaptunk. A szolgáltatások sora a tavalyihoz képest igencsak visszaesett, a 100 forintos emelés ellenére. Csak tea és édesség volt a szolgáltatás a megadottakkal szemben, bár lehet, hogy úgy kellett volna értelmezni, hogy: édesség, gyümölcs-tea, a meglepetés pedig, hogy elmarad a zsíroskenyér...

Összességében a zirci és Csesznek elotti unalmas szakaszokat leszámítva nagyon jó a túra vonalvezetése, a szolgáltatás foleg a tavalyiakkal összemérve volt kiábrándító, a pontőrök hol semlegesek, hol kedvesek voltak, a kituző pedig ugyanaz, mint az elozo évben. Végülis jól éreztük magunkat a túrán, de mint teljesítménytúra nem nyújtott sok többletet egy saját kiránduláshoz képest, így nem biztos, hogy a későbbiekben részt fogunk venni rajta.